Hívjon most!

A precíz fordító német magyar irányban a legháklisabb

Azt mondják: „nomen est omen”. Nem vagyok valami jó latinból – középiskolában ugyan 4 évig tanultam, heti 3 alkalommal (hétfő, szerda, péntek), de rém unalmasnak találtam akkor, deklinációk, konjugációk, Tacitus, Cicero, Apuleius, Marcus Aurelius, Platon (jja, ő pont nem) Romulus és Remus története oda-vissza.

A sok-sok tudományt hiába próbálta Hegyi tanár úr a fejembe tömni, ifjonti hévvel utasítottam vissza egy holt nyelv befogadását, begubóztam, hallani sem akartam a latin kultúráról, helyette viszont az angol nagyon is érdekelt. Ma már nagyon bánom, hogy az emberiség bölcsőjének kultúrájából akkor oly keveset szippantottam be – mai fejjel viszont jobban érdekel, mint valaha. Most viszont időm sincs rá. Hát igen, mindent a maga idejében. De ez már egy másik mondás, elragadtattam magam. Szóval arról akartam írni, hogy ahogy a mondás szerint a név kötelez, úgy a fordítók munkanyelvei is köteleznek. Például a fordító német magyarra más személyiségjegyekkel rendelkezik, mint mondjuk egy franciás kolléga. Az újlatin nyelvekkel dolgozók lelkülete általában sokkal kifinomultabb, sokkal érzékenyebb. Mint minden általánosítás, persze ez sem állja meg a helyét tökéletesen, de elég régóta dolgozom már ebben a szakmában, úgyhogy higgyétek el, tudom miről beszélek. A szláv nyelvekkel dolgozók például valamivel távolságtartóbbak, velük nem lehet annyit viccelődni. És akkor itt van a fordító német magyar irányultságban, aki katonás, rendszerető, precíz. Nagyon vicces történet: a lefordított dokumentumokat 99%-ban olyan formátumban adom vissza az Ügyfélnek, mint ahogy megkaptam (fejlécek, láblécek, betűtípus, ábrák, táblázatok, minden!). A formázásra az egyik fordítóm német magyar viszonylatban a „legháklisabb”. Úgy értem, az utolsó pixelt is a megfelelő helyre szeretné szerkeszteni a céldokumentumban. Történt aztán, hogy egy olyan anyagot fordított a kolléga, ahol megemlítettem, hogy a fejlécekre, láblécekre nincs szükségünk, kizárólag a folyó szöveg német magyar fordítása kell. Amikor visszakaptam az anyagot, akkor mi történt? Hát persze, hogy a kolléga mindent ugyanúgy pixelre pontosan megszerkesztett. Amikor rákérdeztem, hogy miért csinált magának plusz munkát, amikor nem lett volna szükséges, akkor a válasz ez volt: „Nem tudok a kezemből olyan munkát kiadni, aminek a formázása nem felel meg tökéletesen az eredetinek.” Hiába, a fordító német magyar viszonylatban a legháklisabb.