Hívjon most!

Magyarról angolra fordítás, avagy nem vállalunk be mindent

A visszautasítás fáj. A visszautasítást személyesre vesszük. Nem kéne. Főleg akkor, ha a visszautasítás annak a személynek az érdekeit szolgálja, akit visszautasítanak. A magyarról angolra fordítás „rutinmunka”. Mégsem vállaljuk be bárkinek, bármikor. A hajtás után szókimondó szövegek, felnőtt tartalom, és Új Ügyfelek megzavarására alkalmas sorok következnek, körülbelül 1 500 leütés terjedelemben.

Írtam már, hogy sokan nem értik, hogy mi hogyhogy nem vállalunk el minden munkát. Egyesek csak értetlenkednek, hogy miért nem akarunk pénzt keresni, mások pedig személyes sértésnek veszik. Mindkettő megközelítés helytelen. Menjünk szépen, sorban.

„Nem akarnak pénzt keresni? A magyarról angolra fordítás nem egy különleges kérés!” Profitorientált vállalkozásként természetesen a nyereséges működés (magyarul a „pénzkeresés” vagy „haszonszerzés”) a célunk. Nem mindegy azonban, hogy ezt milyen eszközökkel tesszük. A tények: kis iroda vagyunk, nagy forgalommal. Szeretnénk növekedni, de csakis ésszel. Megválogatjuk a megbízásokat, és megbízóinkat. Attól, hogy fordítóiroda vagyunk, nem „ugrunk rá” csak azért mindenre, mert „fordítás” (még akkor sem, ha olyan pofonegyszerű, mint a magyarról angolra fordítás). Thomas Mann is író volt, mégsem írt például soha sem maffiaregényt, sem szakácskönyvet. Nem az ő világa volt. Kissé talán túlzó a hasonlat (félre ne értsetek, korán sem gondolom azt, hogy az Alfa-Glossza lenne a fordítói biznisz Thomas Mann-ja), de elég érzékletes.

„Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy kiszolgáljanak?” Szolgáltató vagyok, ergo szolgálok és vétek. Természetesen, egy ideális világban mindenhol lenne elég idő, energia, és kapacitás arra, hogy minden érdeklődőt kiszolgáljak, árajánlatot adjak neki, és elvállaljam a megbízását. Egy ideális világban azonban dolgoznunk sem kellene, hanem a Föld teljes lakossága abból élne, hogy a tengerparton mogyoróvajjal kenegeti a hasát, focit néz, BMW-vel jár, és luxuséttermekben vacsorázik minden áldott este. De a viccet félretéve – a legegyszerűbben úgy tudom összefoglalni a kérdés lényegét: fordítót nem tudok leakasztani a fogasról. Emberekkel dolgozom, nem tárgyakkal, amik a raktáron hevernek. Ha éppen több fronton van egy-egy fordítóra szükség, akkor priorizálni kell. A magyarról angolra fordítási kapacitásunk is véges.

A nap számunkra is csak 24 órából áll. Sok mindent elvállalunk, tettünk már csodákat is, de mindent (vagy bármit) soha nem fogunk bevállalni. Miattatok sem. Ha elvállalunk valamit, akkor amellett teljes mértékben elköteleződünk. Ha mégis olyat vállalnánk, amit nem tudunk betartani, csak veletek tolnánk ki. Nem készülnénk el határidőre, összecsapnánk a melót, Ti pedig haragudnátok ránk. Ezt nem szeretnénk. Ha valamit nem vállalunk el, azt okkal tesszük, nem személyes okokból. Vágjátok?