Hívjon most!

A jó fordító magyar angol viszonylatban megőszül

Azt mondják, hogy „ma már mindenki tud angolul”. Legalábbis jó lenne. Én azt mondom, hogy igenis látszik a tendencia, hogy a világ abba az irányba mozdul el – ledobva pl. a franciákkal kapcsolatos prekoncepciónkat, miszerint „a csigazabálók nem hajlanók megszólalni az anyanyelvükön kívül más nyelven” – hogy angolul nem tudni lassan ciki lesz.

Bejegyzésem célja azonban nem az angol nyelv szerepének kidomborítása. Míg minden, bármelyik idegen nyelvet valamilyen szinten beszélő ember a saját céljaihoz tudja igazítani nyelvtudásának mértékét, addig annak, aki a fordítói iparágban dolgozik, vagy érvényesülni szeretne, a tökéletes nyelvtudás elengedhetetlen kelléke, munkaeszköze. Érdekes megfigyelni azonban, hogy az angolul tudó magyar anyanyelvűek között is (tehát azon fordítók, akiknek az angol a második, tanult nyelve) mennyire nagy a különbség a készségek között. Ugyanis van, aki angolról magyarra „pengébb”, de – meglepő módon -, van, ahol a fordító magyar angol irányultságban érzi inkább „nyeregben” magát. Pályám elején – amikor „naïve” voltam, és szőke, és kékszemű – még azt gondoltam, hogy aki pl. magyarra nagyon jól fordít, az angolra is ugyanolyan jól fordít majd. Néha még most is ebbe a tévhitbe esem, de szemmel láthatóan, van, ahol a fordító magyarról angolra sokkal jobban teljesít (talán mert angolul egyszerűbbek a mondatszerkezetek), viszont angolról az anyanyelvére elég „sután” vánszorog – egyszerűen azért, mert magyarul nem tud fogalmazni. Fura, de így van. Az okát én sem értem, de valószínűleg nem is ma éjfélkor fogom megfejteni. A jó fordító magyar angol viszonylatban is fordító – és ez a lényeg! Megyek is, hátra van még 2 oldalam fordítandó. Szigorúan magyar angol irányultságban.