Fordító angolról magyarra, mi?

Meg van kötve, mert kínrímeket kell gyártanom. Mert nem írhatok ám mindig arról, amiről akarok. Ahogy a „nagyoknak”, úgy nekem is van egy managerem, aki megmondja, hogy miről írjak. Most például a fordító angolról magyarra van soron, de ez egyrészt egy semmitmondó téma, másrészt, amit lehetett, elmondtam már róla mindent a korábbi bejegyzéseimben. De itt én most tényleg kényszer alatt szülöm a sorokat (de nehéz is ez), úgyhogy valamit össze kell kaparnom a fordító angolról magyarra témáról. És most, hogy annyit emlegetem a szerencsétlen kollégát, most jut eszembe egy nagyon fontos dolog vele kapcsolatban. Mégpedig az, hogy vannak magyar anyanyelvű kollégáim, akiknek – paradox módon – pont, hogy az angolról magyarra való fordítás a „gyengéjük”. Megfigyeltem, hogy egyrészt angolul könnyebb szabatosan fogalmazni, visszafelé viszont – a magyar nyelv változatosságának köszönhetően – nehezebb. Ráadásul, mivel a fordítónak az angolról magyarra való munka során a fejében már ott vannak a kész mondatok, ahogy a zenész is meglátja a kottát, és „egyből jön a hang”, szóval az adott kolléga már „fejben lefocizta előre” az adott mondat fordítását, és így automatizmusból dolgozik. Nincs ezzel persze gond, erre vannak a lektorok, erre van a belső minőség-ellenőrzés, hogy ezt észrevegye. Lényegében, a fordító angolról magyarra „bukhatatlan”.