Hívjon most!

Fordító angolról magyarra, mi?

Rávettem magam, hogy (majdnem) minden nap írjak ide Nektek. Legalábbis próbálok mindennap írni, hogy legyen rendszer a napjaimban, másrészt pedig írni muszáj, mert ahogy a nagyok is mondják: „publish or perish”, azaz „publikálj, vagy takarodj”. Az már más kérdés, hogy ez én kezem is meg van kötve.

Meg van kötve, mert kínrímeket kell gyártanom. Mert nem írhatok ám mindig arról, amiről akarok. Ahogy a „nagyoknak”, úgy nekem is van egy managerem, aki megmondja, hogy miről írjak. Most például a fordító angolról magyarra van soron, de ez egyrészt egy semmitmondó téma, másrészt, amit lehetett, elmondtam már róla mindent a korábbi bejegyzéseimben. De itt én most tényleg kényszer alatt szülöm a sorokat (de nehéz is ez), úgyhogy valamit össze kell kaparnom a fordító angolról magyarra témáról. És most, hogy annyit emlegetem a szerencsétlen kollégát, most jut eszembe egy nagyon fontos dolog vele kapcsolatban. Mégpedig az, hogy vannak magyar anyanyelvű kollégáim, akiknek – paradox módon – pont, hogy az angolról magyarra való fordítás a „gyengéjük”. Megfigyeltem, hogy egyrészt angolul könnyebb szabatosan fogalmazni, visszafelé viszont – a magyar nyelv változatosságának köszönhetően – nehezebb. Ráadásul, mivel a fordítónak az angolról magyarra való munka során a fejében már ott vannak a kész mondatok, ahogy a zenész is meglátja a kottát, és „egyből jön a hang”, szóval az adott kolléga már „fejben lefocizta előre” az adott mondat fordítását, és így automatizmusból dolgozik. Nincs ezzel persze gond, erre vannak a lektorok, erre van a belső minőség-ellenőrzés, hogy ezt észrevegye. Lényegében, a fordító angolról magyarra „bukhatatlan”.