α-glosszaAz - akkor már nem túl eredeti - ötlet, hogy ügynökségként, klasszikus fordítóirodaként üzemeljünk, fél évvel később, 2009 júliusában fogalmazódott meg bennünk, amikor egy péntek délután épp az M7-esen tartottunk a Balaton felé egy ősrégi, lerobbant, (és kölcsönkapott) 1-es Golf Cabrioval, és a kiadó felhívott, hogy sürgősen szükségük van még 8-10 oldal fordítására – se laptop nem volt nálunk, se internetelérésünk nem volt, az oly régóta tervezett hétvégi programot pedig nem szerettük volna kihagyni pár oldal kedvéért, viszont a megbízót sem akartuk cserbenhagyni. Így egy benzinkútnál megtartott rövid brainstorming, szervezkedés és 2 capuccino + croissant kombó után a feladatot „delegáltuk” egy régi egyetemi barátnak. Ez volt fennállásunk első „közvetített szolgáltatása”. Itt találtuk ki azt is, hogy műfordítás helyett szakfordításokkal fogunk foglalkozni – utóbbi ugyan nem túl „szexi”, de jóval nagyobb piaca van, mint előbbinek. Innen „már nem volt megállás”. (Illetve jó lett volna, ha így lett volna, de dehogynem volt megállás.) Hosszú, rögös, fárasztó volt az út a pokolba a nagyobb megbízásokig, a legendás, kezdetben elérhetetlennek tűnő „első millióig”, az első saját irodáig, az első alkalmazottig. Akárhogyis, én – mármint aki ezeket a sorokat írja, Görögh Attila – tehát én az első perctől kezdve élveztem. Minden korszakunknak megvolt a romantikája. Amikor az idegkimerültségtől az iroda padlóján aludtam el, és gyűlöltem, hogy hónapok óta megállás nélkül, napi 4-5 óra alvással dolgozom, és a munkán kívül semmire sincs időm (a családomtól kezdve a főiskolai vizsgákon át egészen önmagamig: igen, az sem fért bele az időmbe, hogy körmöt vágjak, vagy rendszeresen borotválkozzam – még szerencse, hogy a személyes ügyfélforgalom elenyésző az online forgalomhoz képest, máskülönben minden látogatót egy neandervölgyi látványa fogadott volna), akkor is imádtam ezt az egész „fordítóirodásdit”. De legalábbis így, visszatekintve, semmiért sem cserélném el azokat az időszakokat sem.
Amikor még alkalmazottként egy telco cégnél árajánlatokat (olyan 80-100 oldalas árajánlatokra gondoljatok – multiknál minden nagyban megy) kellett írnom, akkor az egyik tréning elején a hideg pizzával rémisztgetett minket az előadó. Merthogy, ha közeleg a határidő, és csúszásban vagyunk, akkor hideg pizza mellett kell majd éjszakáznunk. Ezekről a hideg pizzákról lesz majd szó ebben a blogban.