Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én gyűlölöm a tétlenséget, egyszerűen nem tudok a seggemen maradni. Az év nagy részében pörgősek a munkanapjaim, ráadásul – vállalkozó lévén – a hétvégékén is sokszor dolgozom, szóval ez a pörgés annyira bennem van, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel, amikor rám szakad 2-3 olyan nap, amikor egyáltalán „nem lehet” dolgozni, amikor nincs semmi, ami miatt izgulni kelljen. Ilyen esetekben már annak is nagyon örülök, ha egy érettségi fordítás „beesik”.

Szeretem a listákat. Az online újságírásban a listák viszik el a pálmát. A listákra mindenki rákattint, mert strukturáltak, vezetik a tekintetet, rövidek, lényegre törőek. A buzzfeed.com a listákkal kereste hülyére magát, azóta pedig a listák annyira belopták magukat az életünkbe, hogy manapság online jelenlét nem képzelhető el nélkülük. Most jöjjön az én listám arról, hogy mivel kábítunk Titeket mi, fordítóirodák. Vigyázat, gyomorforgató tartalom következik: a megrendelések érdekében bármire képesek vagyunk!

Srácok, olyan régem írom már ezt a blogot, olvassa egyáltalán valaki? :) Oké, nem írok mindig 10 pontos bejegyzéseket, de lassan egy éve szenvedek itt kisebb-nagyobb rendszerességgel, és kezdek „kinyílni”, kezd megjönni az „írói hangom”. Vagy nem? De arra mindenképpen jó ez a csatorna, hogy informális hangnemben tájékoztassalak Titeket. Erről-arról. Most éppen az angol fordítók mindennapjairól fogok beszámolni, kérem tisztelettel.

A visszautasítás fáj. A visszautasítást személyesre vesszük. Nem kéne. Főleg akkor, ha a visszautasítás annak a személynek az érdekeit szolgálja, akit visszautasítanak. A magyarról angolra fordítás „rutinmunka”. Mégsem vállaljuk be bárkinek, bármikor. A hajtás után szókimondó szövegek, felnőtt tartalom, és Új Ügyfelek megzavarására alkalmas sorok következnek, körülbelül 1 500 leütés terjedelemben.

Egy újabb headline, aminek semmi köze sincs az angol fordítókhoz (mindig velük „dobálódzom”). Hehe. Nna jó, nem igaz, hogy semmi köze nincs hozzájuk, valami mégiscsak van, de azért nem sok. Elmondom, miről van szó, figyeljetek! Sokakban ellenérzést váltunk ki ezzel a kis „húzásunkkal”. A következő a helyzet, nem kertelek:

Nem vagyok rá büszke, de ma kirúgtunk egy Ügyfelet. Igen, nagy „Ü”-vel. A sürgős fordítások miatt. Szóval megváltunk tőlük. Mondhatnám, hogy jól esett. De valójában nem szeretem az „elválásokat”. De a másik oldalon pedig: tudni kell elengedni bizonyos Ügyfeleket. Miért? Egyrészt azért, mert más Ügyfelektől rabolják el az időt.

Sziasztok! Az Alfa-Glossza fordítóiroda az ünnepek alatt is üzemel, folyamatosan gép és számítógép-közelben vagyunk, úgyhogy zavarjatok minket nyugodtan akár online, akár telefonon. Idén is folyamatos ügyeletet tartunk az ünnepek alatt fordítóirodánkban

Először is: természetesen tisztában vagyok vele, hogy a „fordító irodát” Budapesten egybe kell írni, nem pedig külön. Tekintsétek be tehát a címet újságírói énemnek: az újságírásban már a szalagcímekkel fel kell kelteni az érdeklődést, hogy végigolvassák az emberek az adott cikket. Egyébként pedig: olvassa valaki egyáltalán ezt a sok bullshit-et, amit ide a blogba írok?

Well, well, well. Azt tanácsolom: ne rendeljetek olcsó fordítást! Olcsó fordításnak híg a leve. Öl, butít és nyomorba dönti a cégedet. Nem viccelek! Te rábíznád a vállalkozói szerződésed, vagy bármilyen céges iratod fordítását egy loncsos hajú egyetemistára, aki 2 vizsga között „dobja össze” a munkát?

Azt mondják: „jobb adni, mint kapni”. 99%-ban igazuk van, azonban én most a maradék 1%-ról írok. És igazából nem is „kaptam”, a szó szoros értelmében. Inkább „visszakaptam”. Az én német jogi fordítómat. Történt ugyanis, hogy az én Drága Kollégáim egy részének a fordítóirodán kívül is van élete (gonosz, kapitalista főnökként ezt én ugyan nagyon helytelenítem, de hát mit tudok tenni?).