Ez a poszt a vasúti szerelvényen íródik, Budapest-Dunakeszi viszonylatban. 21:43 perc van. A vasút még nem indult el. Gyűlölöm, ha éjjel érek haza, és nem lehetek jelen Levente fürdetésénél. Gyűlölöm azt, hogy „Keszin” ilyenkor már nincs busz, és taxit kell hívnom.

Napjainkban már szinte bárhol lehet érvényesülni az angol nyelvtudással. Sokan pedig úgy vélik, hogy feldobja a mondanivalót, ha néhány angol kifejezést is belecsempésznek a saját anyanyelvük szókincsébe. Van, aki azért kedveli a fordított és nem szinkronizált filmeket, mert ezáltal még tanulja a nyelvet, valamint felfrissíti nyelvtudását.

Jajjj, annyit írtam már erről a témáról, nevezetesen az „angol fordítás”-ról. Biztos nagyon unjátok, de én azért előhozom újra és újra. És újra. Az angol nyelvet egyszerűen imádom. Láttam egyszer egy TV-ben egy műsort (lehet, hogy meséltem már), amiben az USÁ-t a Római birodalomhoz, az angol nyelvet pedig az antik világ latinjához hasonlították.