Gyakran kapok telefonhívásokat tőletek – ránk találtok a világhálón, és érdeklődtök, hogy vidéken van-e irodánk. (A rövid válasz az, hogy igen, már amennyiben a vidék alatt Dunakeszit értjük, hiszen ott van a székhelyünk.) A hosszú válasz pedig az – hogy bár a fordítóiroda Budapesti irodával is rendelkezik, de nem igazán lényeges az, hogy mi fizikailag hol tartózkodunk.

Jajjj, annyit írtam már erről a témáról, nevezetesen az „angol fordítás”-ról. Biztos nagyon unjátok, de én azért előhozom újra és újra. És újra. Az angol nyelvet egyszerűen imádom. Láttam egyszer egy TV-ben egy műsort (lehet, hogy meséltem már), amiben az USÁ-t a Római birodalomhoz, az angol nyelvet pedig az antik világ latinjához hasonlították.

Nem-nem, nem napjaink online jelenlétéről fogok most írni – az kissé közhelyes lenne. Arról fogok írni, ami úgy az ezredfordulón ment végbe a fordítóirodák piacán. Ugye akkoriban tört be egyre több háztartásba az - akkor még betárcsázós - internet.

Hát igen, ezt is megértük! Féltünk, rettegtünk tőle (mármint mi, fordítóirodák), aztán most itt van a nyakunkon a gépi fordítás. Egyetlen dolog ad némi nyugalmat, az pedig nem más, mint a magyar nyelv speciális helyzete. A magyar nyelv – nehézségéből adódóan -, az utolsó nyelvek között van, amelynek a fordítását gépesíteni lehet. Frissítés a cikk végén, olvassatok tovább!

Szögezzük le előre: van egy fordító németre, akit imádok, aki „mindent visz”. Viszont mint mindennek a sok munkának is megvan a hátránya. Itt a VB, mindenki focilázban ég, a kollégáknak viszont nem sok jut a meccsekből (ha rajtam múlik, he-he).

Tudom-tudom, „okos” kérdés: természetes, hogy a magyar-angolos fordító magyarról angolra fordít. Van elég önkritikám, nagyon jól tudom, hogy nem mindig írok tízből 10 pontos blogbejegyzéseket (előre szólok, ez sem lesz az), de van egy kérdés, amiről beszélnünk kell…

Azt mondják: „nomen est omen”. Nem vagyok valami jó latinból – középiskolában ugyan 4 évig tanultam, heti 3 alkalommal (hétfő, szerda, péntek), de rém unalmasnak találtam akkor, deklinációk, konjugációk, Tacitus, Cicero, Apuleius, Marcus Aurelius, Platon (jja, ő pont nem) Romulus és Remus története oda-vissza. Update: az elmúlt években elég sokat tanultam latinból, kezdem ledolgozni a középiskolai lemaradásomat :)

Ejh, de jó kis téma - a címben szereplő kérdést mindig ledarálom Nektek telefonon 1 perc alatt, de gondoltam megírom itt is a különbségeket a hiteles és a hivatalos fordítás között. Először is: olyan kategória, hogy „hivatalos fordítás” nem létezik. Hiteles fordítás létezik.

2008-ban léptünk piacra. Az irodák közti árverseny, a fordítás árak közti drasztikus különbségek már akkor megmutatkoztak. Az árverseny – mint egy lefelé tartó spirál – „kivégezte”, tönkretette azokat a versenytársainkat, akik pusztán az akciókkal „játszottak” vagy az „egymás alá vágással” próbáltak piaci részesedést szerezni.

Közhely, hogy a globalizáció térnyerése milyen mértékben befolyásolja a világot - a világ túl nagy, én pedig túl önző ahhoz, hogy olyannal is foglalkozzam, amihez semmi közöm. A fordításhoz viszont igenis van közöm. A francia az a nyelv, amit általánosban ki nem állhattam, később viszont – az én drága jó Arthur Rimbaud barátomnak (isten nyugosztalja) köszönhetően – megszerettem.